A kamaszkor egy nagyon különleges időszak minden ember életében, legyen szülő vagy épp a gyerek, aki a kamaszkorba lép. Fontos, hogy ilyenkor még jobban megértsük, hogy mi zajlik az érintettekben, és halljuk is meg a másikat.
Tudom, hogy egyik félnek sem egyszerű. Sok szülő számára ez az időszak a túlélés időszaka, de vajon mi van a kamasszal, neki ez milyen időszak lehet?
Sok feszültséggel, idegességgel és konfliktussal jár mindenkinek… de mégis mit lehet tenni, hogy a kamaszoknak is könyebb legyen?
Rengeteg kérdés, aggódás van ilyenkor a kamaszok fejében, melyet nem tudnak vagy valamiért nem akarnak elmondani, és inkább magukban őrlődnek.
A kamaszkor a gyerek számára is megterhelő. A hormonális és testi változások mellett meg kell küzdenie a benne dúló feszültségekkel, helyére kell tenni zavaros érzéseit. Egy bonyolult és nehezen érthető világban mely számára idegen, sötét és félelmetes meg kell találnia saját útját. Meg kell küzdenie a szülői és a kortársi elvárásokkal. Be kell illeszkednie úgy, hogy közben maga sem tudja hová szeretne tartozni.
És szeretne beszélni, beszélgetni… de legtöbbször nincs kivel…
… mert a szülők feszültek, idegesek a munka miatt,
… mert nem meri elmondani, hiszen nagyon kényes a téma, és még sosem beszélt vele senkiről,
… mert sosem figyelnek rá, mindig legyintenek a mondataira,
… mert gyereknek nézik, és nem veszik figyelembe a véleményét,
és még sorolhatnám.