Visszagondolván a 2020as évre, mikor hagyom, hogy az emlékképek érkezzenek hozzám az elmúlt évről, összevissza, csapongva, érzések által kötve őket össze, sok helyen tapasztaltam a saját életemre, a szűkebb és tágabb környezetemre vonatkozóan, hogy valami olyat tudtam meg önmagamról, melyről korábban fogalmam sem volt…
Fogalmam sem volt arról, hogy egy-egy helyzet kapcsán képes vagyok arra, amit megtettem, hogy meg tudom oldani, hogy ki tudom bírni, hogy át tudom rajta rágni magam, hogy mégiscsak jó lesz a végén, és meg tudom találni a megoldást.
Még ha nem is a legjobbat, és nem is elsőre.
De megtaláltam.
A végére. A legjobbat. Számomra.
Talán, mert jelen voltam önmagam számára azokban a helyzetekben; mert ott voltam akkor és ahol kellett, hogy legyek.
Az új év küszöbén, kicsit magasabbról, messzebbről szemlélve az elmúlt évet, benne a folyamatokat, a történéseket szűkebb és tágabb perspektívában, érdemes átgondolni mi az, amit tapasztaltunk, felismertünk magunkban, amit tovább vihetünk a következő évre. Az előttünk álló feladatokhoz, célokhoz hogyan használhatjuk lehetőségként a tavaly megszerzett tudást.
Mi az, ami erőt, támogatást ad, ami a tisztánlátáshoz hozzájárul, a fókuszban maradáshoz és a cselekvéshez lendületet és kitartást ad?
Ha jobban belegondolunk, az erősségeinkről gondolkodunk ilyenkor, azokat szedjük össze, keressük az emlékeink között, hogy mikor és hol tapasztaltuk meg, fedeztük fel őket a mindennapjainkban.
Változás önismereti alapokon
Ahhoz, hogy ezekre ráleljünk, hogy ezeket megtapasztaljuk az elmúlt hónapok történései során, óhatatlanul változunk, változtatnunk kellett. Alkalmazkodni a helyzetekhez, melyekkel találkoztunk.
Szembenézni önmagunkkal egy-egy olyan helyzet kapcsán, melyben korábban még nem voltunk, vagy nem úgy voltunk, mint korábban.
Lehetséges, hogy a tavalyi év bővelkedett olyan helyzetekben, mikor hosszú idő után újra kiálltunk magunkért, vagy a számunkra fontos és régóta dédelgetett célokat, vágyakat, álmokat osztottunk meg másokkal, majd támogatókat kerestünk hozzá, vagy elkezdtünk valami teljesen újat, szokatlant.
A céljaink másokkal való megosztásával, támogatók keresésével nagyot léptünk előre: cselekvésbe fordítottuk az álmainkat, elkezdtünk tenni értük.
Vagyis: Változtattunk.
Fejlődtünk.
Számba vettük a külső lehetőségeket, és a belső vágyakat. Összekapcsolva ezeket, és e kettő közös metszetét létrehozva, talán jobban a realitás talajára léptünk.
Ezekhez a lépésekhez, hogy mit lehet és hogyan, mik az álmaim és a lehetőségeim, szorosan kapcsolódik a szabadság kérdése.
Mikor vagyok szabad? Miből élem meg, hogy szabad vagyok?
Ha tudom, hogy mit szeretnék, ha tudom, hogy mit tegyek, ha tudom, hogy merre induljak, ha tudom, hogy képes vagyok rá, ha tudom, hogy meg tudom oldani, bármi jön.
Kicsit jobban elmélyedve a fenti másfél sorban, felmerülhet a kérdés, hogy mi segíthet nekem ezekre a „tudom”-okra megtalálni a helyes választ? A számomra helyes választ?
Az önismeret.
Ha tudom ki vagyok én, ha ismerem magam, tudom mit és hogyan szeretnék, tudom merre induljak, s hogy van bennem mindehhez erő.
Önismerettel növelhető a realitás érzékelésem magam és a külvilág felé, jó eséllyel nem csúszkálok annyit a másokkal szembeni irreális elvárások, vagy irreális vágyak között.
Ha nem csúszkálok annyit, tudok felelősséget vállalni önmagamért, az érzéseimért, a tetteimért, mert tudom, merre van az előre és hol a határ.
Az én határom.
Az önismeret segítségével, amiben már megismertem a saját működésmódom, rájövök, hogy hogyan és miként viselkedem abban a helyzetben, és azért, abban a helyzetben való viselkedésemért onnantól tudok felelősséget vállalni.
S valami furcsa mód, így és ekként élhetem meg a saját, belső szabadságomat is: megtapasztalom általa, hogy van ráhatásom önmagamra.
Van ráhatásom az érzéseimre, a tetteimre, a mindennapjaimra, az életemre, a sorsomra.
A cselekvés szabadsága
Ennek másik, nem kevésbé jelentős és fontos aspektusaként fontos hozzátenni azt is, hogy ezzel a folyamattal együtt megtapasztalhatjuk, hogy minél stabilabbá és tudatosabbá válok önmagamban, minél jobban ismerem magam, annál kevésbé fogok hibáztatni mást…
Annál kevésbé fogom hárítani a felelősséget a külvilágra, másra, mert egész egyszerűen látom, értem és érzem azt, hogy ÉN mit tehetek magamért, s hogy az, hogy ezt eddig mástól, a külvilágtól vártam el, nem előre vitt.
S ezzel a felismeréssel, ennek magamban mélyre engedésével a belső szabadságfokom is szépen lassan növekedni kezd.
Eleinte alig látható és érezhető módon, de növekszik.
Napról-napra, hétről-hétre, ahogyan a cselekedeteimben is megjelennek az apró, önmagamért, az életemért tett lépések számossága, úgy erősödöm önmagamban, a hitemben, az erősségeimben, mely által erősödöm a szabadságomban és stabilitásomban.
Egyszóval elkezdek felelősséget vállalni önmagamért és az életemért, melyet minden nap élek.
Az új év kezdetén az előző év számvetése után új célok, tervek megfogalmazása időszerű.
Edith Eva Egert idézve, aki szerint nem problémák, hanem kihívások léteznek, ébred bennem a kérdés: vajon miben váltál szabadabbá önmagadban az elmúlt év kihívásai által?
Hogyan, mivel adhat ez számodra stabil alapot a tettekhez az előtted álló évben? A következő lépések megtételéhez a céljaid felé? Hogy látod, mire érdemes fókuszálnod a múlt év üzeneteiből, melyek előre visznek és támogatnak? Melyek adnak erőt számodra?
Elmélkedj, hogy mi a te igazad a fenti gondolatokból. Ha inspirál, vajon hogyan találnak benned termékeny talajra; hogyan tudsz a tavalyi évben megszerzett tudás által biztosított lehetőségekkel élni a mindennapjaid során?
Beszélgess erről. A pároddal, barátoddal, vagy szakemberrel… Támogathat téged megfogalmazni a kvintesszenciát, és egy jövő és cselekvésorientált beszélgetéssorozattal kimozdít, elindít és inspirál.
Élj vele!
